Ma is aktív a román mélyállam – Barabás T. János a Mandinernek

Mennyire alátámasztott feltételezés, hogy a Securitate generálta az etnikai konfliktust Marosvásárhelyen 1990-ben?
Az azóta eltelt harmincöt év kutatásai és a visszaemlékezések egyre inkább igazolják, hogy a fekete március mögött jelentős részben a Securitate állt. A volt titkosszolgálati körök tudatosan szították a feszültséget a magyarok és a románok között. Adva volt egy konfliktushelyzet: a Bolyai-líceum magyar tannyelvűvé tétele körüli vita és a magyarok tüntetése a nyelvi jogokért, amit a Securitate a saját céljaira használt ki. Ne feledjük: 1989 decemberében az új vezetés hivatalosan feloszlatta a Securitatét, így a titkosszolgák fenyegetve érezték magukat, parkolópályára kerültek. 1990 elején keresték a visszautat a hatalomba. Marosvásárhely erre kínált alkalmat: az etnikai konfliktus mesterséges gerjesztésével a „rendteremtés” szükségességét demonstrálhatták, és ezzel megágyaztak az újjászervezésüknek. A konkrét történések is erre utalnak. A magyar nyelvű iskola ügyében békésen tüntető magyarokat szembeállították a felheccelt román tömegekkel, akiket a titkosszolgálat mozgatott a háttérből – például a frissen alakult soviniszta szervezet, a Román Tűzhely Szövetség révén. A konfliktus során a hatóságok feltűnően tétlenek maradtak, ölbe tett kézzel nézték az erőszak elszabadulását – több vezetőjük maga is kapcsolódott a Securitatéhoz. A hatóságok hozzáállásának tragikus következménye lett: halálos áldozatok mindkét oldalon, százak megsebesülése és általános etnikai félelemkeltés Erdélyben. Mindez a titkosszolgálati körök malmára hajtotta a vizet. Az események után az ország vezetése könnyebben elfogadta, hogy újra erős titkosszolgálatra van szükség. Nem véletlen, hogy alig néhány nappal később, március végén megalakult az új Román Hírszerző Szolgálat (SRI) – lényegében a Securitate átnevezve. A fekete március haszonélvezői tehát a titkosszolgálati háttéremberek voltak, akik az erőszak nyomán visszakapaszkodhattak a hatalomba.

Milyen mechanizmusokkal működik ma a román mélyállam? Kik a legfőbb haszonélvezői?
A román mélyállam, vagyis a titkosszolgálatok és a velük összefonódó politikai-üzleti klikkek hálózata ma is aktívan működik. Fő mechanizmusa a kiterjedt megfigyelés és zsarolás: a szolgálatok rengeteg bizalmas információt gyűjtenek a döntéshozókról, és szükség esetén felhasználják befolyásszerzésre vagy lejáratásra. Emellett ott vannak az elhelyezkedett káderek: szinte minden fontos állami intézményben bent ülnek a „rendszer emberei”, akik belülről kontrollálják a döntéseket. A parlamenti felügyelet minimális, így a titkosszolgálati vezetők gyakorlatilag ellenőrzés nélkül érvényesíthetik saját hatalmi-gazdasági érdekeiket. Ha egy politikus szembemegy a hálózattal, hamar korrupciós botrányban vagy koncepciós perben találhatja magát – a mélyállam ilyen eszközökkel torolja meg az engedetlenséget. 

ők nyerik a zsíros állami megbízásokat, övék a stratégiai üzletek profitja. Pozícióban tartják az embereiket. A hétköznapi állampolgár mindebből leginkább a tüneteket érzékeli. Látja például, hogy egyes korrupt figurák megússzák, másokat viszont látványosan felelősségre vonnak, attól függően, kinek vannak a háttérben erős kapcsolatai. Ugyanígy feltűnő a média manipulációja. Mindezek miatt csekély az átlagember bizalma az intézményekben, és azt érzi, hogy a valódi döntések nem a nyilvánosság előtt, hanem titkos egyeztetéseken dőlnek el.

Hogyan épült be az állambiztonság a rendszerváltozás után az igazságszolgáltatásba, a médiába és a gazdaságba?
Lényegében 

Nem egy bíró és ügyész folytathatta a karrierjét a titkosszolgálati múltja ellenére, így a szolgálatok kezében maradtak a zsarolási potenciált jelentő dossziék. Emiatt is született a háttérben az ítélet sok kényes perben. A médiában is hasonló a helyzet: számos újságíróról kiderült, hogy a Securitate hálózatának tagja volt, vagy a titkosszolgálatok megbízásait teljesítette. Emiatt is válhatott a sajtó a mélyállam eszközévé – bizonyos botrányokat felnagyít, másokat elhallgat, egyes politikusokat teljes erővel támad, másokat körömszakadtáig véd. A gazdaságban a nagy privatizációk és állami megrendelések nyertesei többnyire szintén a volt szekusokból lett „új elit” köréből kerültek ki. Bagóért jutottak hatalmas vagyonokhoz, stratégiai ágazatok fölött vették át az ellenőrzést. A kilencvenes évekre kialakult egy oligarcharéteg, amely szorosan összefonódott a titkosszolgálatokkal – ennek befolyása máig érezhető a romániai gazdaságban és politikában.

Milyen konkrét esetekben érhető tetten a titkosszolgálatok befolyása a médiában vagy politikai ügyekben?
Számos ilyen eset ismeretes, ezek rendre igazolják a titkosszolgálatok háttérben gyakorolt hatalmát. Az egyik leghírhedtebb példa Liviu Dragnea néhány évvel ezelőtti esete: amikor a kormánypárt erős embereként megpróbálta szűkíteni a titkosszolgálatok mozgásterét, hirtelen megszaporodtak körülötte a botrányok. A sajtó tele lett megannyi „leleplezéssel”, hogy titkos birtoka van Brazíliában, és eltitkolt üzletei. Ezek az információk nyilvánvalóan a titkosszolgálatoktól szivárogtak ki, s végül aláásták Dragnea pozícióját. A politikai perek és a médiában zajló karaktergyilkosságok mögött is sokszor tetten érhető a titkosszolgálatok működése.

Ma is vannak egykori szekusok befolyásos pozícióban?
A volt Securitate-tisztek közül többen ma is meghatározó háttéremberei a hatalomnak, számos egykori titkosszolgálati káder tűnt fel az üzleti életben és a médiában. Példaként említhetjük Virgil Măgureanut, az SRI első igazgatóját, aki korábban a Securitate igazgatójaként tevékenykedett. Az volt a módszere, hogy új intézményeket hozott létre, és a saját embereivel töltötte fel. Dan Voiculescu Securitate-informátori múlttal lett médiamágnás és befolyásos politikus. Említhetjük Ion Țiriacot, a sportolóból lett milliárdost is, aki szintén a régi rendszerbeli kapcsolatai révén építette fel birodalmát. Ezek az emberek informális hálózatokon keresztül, egymással összejátszva tartják kézben a hatalmat. A titkosszolgálatok utódszervezetei, a velük szövetséges üzletemberek és politikusok egy láthatatlan hálót alkotnak, amely a mai napig átszövi Románia intézményeit. Mindezek világosan jelzik, hogy hiába szűnt meg formálisan a Securitate, a szelleme és a kapcsolatrendszere tovább él, ez biztosítja, hogy az egykori szekusok közül sokan még ma is meghatározó pozícióban maradjanak. 1990-ben újraszervezték erőiket: volt tisztek bankokat alapítottak, sőt egy Caritas nevű piramisjátékot is útjára indítottak, hogy pénzt és befolyást szerezzenek.

Magas politikai pozícióban is vannak, akik a helyükön maradhattak annak ellenére, hogy kiderült az ügynökmúltjuk?
Igen, több ilyen eset is ismeretes. Mugur Isărescuról, aki több mint harminc éve a Román Nemzeti Bank elnöke, nemrég kiderült, hogy a nyolcvanas években Manole fedőnéven a Securitate informátora volt, mégis a helyén maradt. Az előbb említett Dan Voiculescuról már a kétezres években nyilvánosságra került, hogy Felix néven a titkosszolgálatnak tevékenykedett, de egészen 2014-ig szenátor és médiamogul maradhatott, amikor végül korrupció miatt börtönbe került. Láthatjuk tehát, hogy a leleplezett ügynökmúlt nem feltétlenül okoz azonnali bukást: akinek erős hálózati támogatottsága van, azt a kapcsolatai gyakran átsegítik a botrányokon.

Milyen háttere van az elnökjelöltségtől eltiltott Călin Georgescunak, kik állhatnak mögötte?
Georgescut sokan afféle kívülálló, rendszerellenes politikusként tartják számon. A szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) például 2021-ben miniszterelnök-jelöltként is bedobta a nevét. A hátterét megvizsgálva azonban egészen más kép rajzolódik ki róla. Georgescu fiatalon maga is a Securitate besúgója volt: úgynevezett civil ügynökként tevékenykedett, azaz nem hivatásos tisztként, hanem beszervezett informátorként. 

A közelmúltban konkrét bizonyítékok is napvilágra kerültek arról, hogy titkosszolgálati körök állnak mögötte. Kiszervezett kampányok és médiaműveletek kapcsolódtak a nevéhez. Rareș Bogdan, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke – egyben európai parlamenti képviselő, korábban befolyásos televíziós személyiség – elismerte, hogy 2020-ban az ő javaslatára és részvételével a PNL egy közösségimédia-kampányt finanszírozott Călin Georgescu támogatására. Bogdan köztudomásúan szoros kapcsolatban áll a hírszerzéssel, úgymond a szolgálatok embere. Mindez arra utal, hogy Georgescu mögött a román mélyállam egy bizonyos frakciója állt, amely felépítette őt. A szolgálatok más csoportjai viszont nem nézték jó szemmel ezt. Mostanra lejárató hadjárat indult Georgescu ellen a neten, ami megint csak titkosszolgálati befolyásra utal. Összességében tehát Georgescunak nemcsak titkosszolgálati múltja van, hanem jelenleg is olyan érdekcsoportok támogatását élvezi – és ezzel egyidejűleg más körök támadását szenvedi el –, amelyek a román mélyállamhoz köthetők.

Nyitókép: A román parlament ülésterme. Rég behálózták a politikát a titkosszolgálatok 
Fotó: Shutterstock